Az üzemanyagcella
Az üzemanyagcella alatt egy dinamikusan fejlődő iparág céltermékét,
olyan készüléket vagy berendezést kell érteni, amely bizonyos éghető anyagokat
és oxidáló anyagokat olyan módon reagáltat, amely folyamat eredményeképpen a készülék
(berendezés) belső felületein elektromos feszültség-különbség lép fel,
valamint hő és égéstermék keletkezik. A figyelem az elektromos feszültségen,
és áramkörbe építés esetén a villamos áramon és teljesítményen van.
A fejlesztések alapelve, hogy a technológia használatával semmilyen káros anyag nem
keletkezik. Az energiatermelés nyersanyagaként használt gázok (leginkább hidrogén)
teljes egészében elég, csak víz és széndioxid képződik.
Ha üzemanyag celláról hallunk, leggyakrabban az autóipar legkorszerűbb fejlesztései
kapcsán hallhatunk. Azok az előnyök, amelyeket az energiatermelés és felhasználás más
területein az energia cella kínál, elsősorban modellezés és kísérleti berendezések
szintjén valósult meg. Az igazi áttörés a következő évtizedben várható.
Fűtési célra alkalmazható berendezéseket már kifejlesztették, de csak kísérleti
céllal valósultak meg, és jelenleg is csak kísérleti céllal üzemelnek.
Az üzemanyagcellák az elemekhez hasonlóan vegyi reakciókkal közvetlenül elektromosságot
állítanak elő, a különbség az, hogy míg az elemeket kifogytuk után el kell dobni,
az üzemanyagcella mindaddig üzemel, amíg üzemanyagot töltünk bele.
A szerkezet alapegysége két elektródából áll, egy elektrolit köré szendvicsszerűen
préselve.
A villamos energia jelenleg a legtisztább, legsokrétűbben alkalmazható,
legértékesebb energia, amelyet az élet minden területén használunk.
A technikai fejlődés során a villamos energia felhasználása,
valamint a villamos energia termelés hatékonysága egyre növekszik.
A technikai fejlődés viszont a komfortos életkörülmények biztosítása érdekében
a környezet jelentős károsodását, az energiahordozó tartalékok rohamos csökkenését,
valamint az ipari területeken (illetve a környezetszennyezés sújtotta vidékeken)
élők egészségének károsodását, életkilátásaik romlását,
egzisztenciájuk veszélyeztetését eredményezte világszerte.
A káros következmények folyamatosan gerjesztettek olyan törekvéseket tudósokban,
politikusokban tőkésekben, civil szervezetekben, és mozgalmakban, hogy nyomást
gyakoroljanak a hatóságokra, az ipari termelőkre, hogy változtassanak az
alkalmazott eljárásokon, technológiákon, és egyes technológiák megszüntetését,
valamint hasznosabb technológiák alkalmazását szorgalmazzák.
Gyakran a környezetvédelmi törekvések összekapcsolódtak, összefonódtak politikai
vagy egyéb társadalmi illetve rétegérdekekkel, akár divatokkal is.
Főleg a nyugat-európai és amerikai közvéleményt hozza izgalomba az atomhulladék
elhelyezés, a szlovák-osztrák atomerőmű vita, anti-globalizációs megmozdulások,
Greenpeace, bálnavadászat. A másik oldalon az ipari termelők, a technikai fejlődést
(kutatásokat, újításokat, szabadalmakat) tárgyiasító multinacionális vállalatcsoportok
a "jövő technológiáinak letéteményesei"-ként kutatják, fejlesztik, megvalósítják és
piacosítják a környezetvédelmi szempontból előnyös technológiákat.
A hatóságok, kormányok, regionális és világszervezetek is előnyben részesítik,
illetve előírják a környezetkímélő technológiák alkalmazását,
szankcionálják a környezetszennyezéseket, valamint nemzetközi egyezményekben hangolják
össze törekvéseiket.
A jövőkutatással foglalkozó nemzeti és nemzetközi intézmények a technikai-társadalmi
folyamatok vizsgálatánál számos feltételt állítanak fel a "fenntartható fejlődés"
elérése céljából. Sajnos a környezetromlás jelenleg is növekszik, még nem sikerült
a növekedést megállítani, illetve a csökkenést elérni. Viszont a környezetkímélő
technológiák sokfélesége és részaránya folyamatosan növekszik, létrejött egy viszonylag
stabil finanszírozási háttér, és kialakult egy környezetvédelmi piac,
illetve üzlet. Az üzemanyag cella kutatás-fejlesztés és gyártás része ennek a
környezetvédelmi és "jövőtechnológia" piacnak.